Nem jelentenek luxust. Nem képviselnek nagy értéket. Nem újak. Teljesítményük miatt mégis 2-3-szorosára nő idén az adóterhük.
Tavaly nyáron, a 2010-es vagyonadóról szóló törvény megszavazása után már foglalkoztunk a témával, most pedig megnézzük, mi történt azóta…
Röviden: a vagyonadóról szóló törvény nagy teljesítményű autókra vonatkozó rendelkezése szerint a 125 kW (170 LE) teljesítményt elérő vagy azt meghaladó személyautókat az egyébként fizetendő gépjárműadón kívül különadó is terheli. A részleteket megtalálod itt »
.
Így állhatott elő az a visszás helyzet, hogy idén nemcsak a valóban luxus kategóriájú autók adóterhe nagyobb, hanem a régi (8-10 év, vagy öregebb), alacsony piaci értéket képviselő, de gyárilag nagy teljesítményű járművek után is összességében a gépjárműadó 2-3 szorosát kell kifizetni.
Érthetetlen, hogy egy vagyoni típusú adót miért lóerők alapján vetnek ki piaci érték helyett, hiszen a teljesítmény a gyakorlatban nem minden esetben áll egyenes arányban az értékkel. Következésképp a jármű gazdájának anyagi helyzetéről sem feltétlenül ad reális képet, holott a vagyoni típusú adók célja éppen az arányos közteherviselés megvalósítása lenne…
Mit mond az Alkotmánybíróság?
Nem csoda, hogy az ingatlanadó megsemmisítését indítványozókon kívül sokan voltak azok is, akik ebben az ügyben fordultak panasszal az Alkotmánybírósághoz.
Az AB határozatában leírtak szerint:
“Az indítványozók sérelmezték, hogy az adó nem a járművek forgalmi értékéhez igazodik, hanem más, a járművek értékétől független tényezőhöz. Ennek következtében előfordulhat, hogy egy kisebb értékű jármű után ugyanolyan mértékű, vagy akár még nagyobb adófizetési kötelezettség terheli az adóalanyt, mint egy nagyobb értékű jármű után. Erre figyelemmel a támadott rendelkezéseket az Alkotmány 70/A. §-a szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmába és az Alkotmány 70/I. §-ában rögzített arányos közteherviselés elvébe ütközőnek tartották. “
.
Az eredmény:
Az Alkotmánybíróság 2010. jan. 26-án az ingatlanadót alkotmányellenesnek nyilvánítva eltörölte, a vagyonadóról szóló törvény többi része viszont – a nagy teljesítményű autókról szólót is beleértve – változatlanul hatályban maradt.
Miért utasították el…
…a nagy teljesítményű járműveket terhelő adó megsemmisítésére irányuló kérelmeket?
Az előbb már említett AB határozatban (756/B/2009) a döntés indoklása is olvasható. Érdekes… Az alábbiakban ebből idézzük a vonatkozó részeket.
Az eredeti szövegnek a (zárójeles, kék, dőlt betűs mondatok) nem részei; ezek a gumibiznisz.hu saját megjegyzései, mint ahogy a kiemelések is tőlünk származnak.
Előrebocsátjuk: az indoklást alkotmányjogi szempontból megítélni nem tisztünk, nem is lehet célunk; csak azt írtuk le, ami szerintünk egy “egyszerű halandónak” a szöveget olvasva első, na jó, második körben eszébe jut. Ilyen módon mindkét oldalnak tanulságos lehet, már ha érdekel egyáltalán valakit azok közül, akik a döntéseket hozzák. Amúgy meg, konkrétan ez az adó minket személyesen nem érint (ellentétben a 2006 előtt vásárolt új autók teljesen felesleges eredetvizsgálatából származó legújabb lehúzással), szóval mindezt csakis azon ügyfeleink, olvasóink, látogatóink miatt tesszük szóvá, akiknek öreg autója áldozatul esett a luxusjárművekről szóló rendeletnek.
.
Részlet az egyes nagyértékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nért.) alkotmányellenességével foglalkozó 756/B/2009. AB határozatból
III.
4.1. Az Alkotmány 70/I. §-a szerint a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban az Alkotmány 70/I. §-a értelmezésével kapcsolatosan kifejtette, hogy e rendelkezés „állampolgári kötelezettségként fogalmazza meg a közteherviselés elvét. A közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség megállapítása tekintetében egyedül azt az általános követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgárok jövedelmi és vagyoni viszonyainak.
Azaz a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettségnek közvetlen összefüggésben kell állnia, arányosnak kell lennie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével.
Ebből az általános követelményből a jogalkotónak nem származik kötelezettsége arra, hogy minden egyes adó megállapítása során az adó mértékét, az adó tárgyaként megállapított jövedelem vagy vagyon nagyságától, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azzal arányosan kell szabályoznia. (Tehát van egy alkotmányos alapelv, miszerint az állampolgárra rótt közterheknek közvetlen összefüggésben kell állnia vagyoni viszonyaival. Hogy a jogalkotó ezt hol betartja, hol nem, az nem probléma… Ez esetben viszont hol van a jogszabályok kiszámíthatóságát is jelentő jogbiztonság?) Nem tekinthető alkotmányellenesnek az a szabályozás, amely valamely adó mértékét tételesen meghatározott összegben állapítja meg.”
Nem alkotmányellenes tehát, ha a jogalkotó az adókötelezettség megállapítása kapcsán olyan adótechnikát választ, amely szerint nem az adóköteles vagyontárgy értéke képezi az adó alapját. (Nem is. De ha ezt az adót vagyonadónak hívjuk, akkor azért több, mint furcsa.) Ez különösen a gépjárművek adóztatása esetében tűnik indokoltnak.
Az Alkotmánybíróság a gépjárműadó alkotmányossági vizsgálata kapcsán már rámutatott arra, hogy: „A gépjárműadó évente visszatérő fizetési kötelezettséget jelent, a gépjármű értéke azonban évről-évre jelentősen változhat, a tényleges (forgalmi) érték a gépjármű meghatározott időpontban fennálló állapotát adja, amelyet a használati mód befolyásol. Mindezekre tekintettel célszerűtlen és az adóigazgatási eljárásban gyakorlatilag kivitelezhetetlen helyzetet teremtene, ha az adóalap a nehezen követhető és jogvitát gerjesztő — meghatározott időpontban fennálló, vagy évente folyamatosan változó — érték alapján kerülne meghatározásra. A katalógus ár alkalmazása sem tükrözné a tényleges értéket. (A motorteljesítménynél azért talán egy kicsit jobban közelítene hozzá.)
Mind az adófizető gépjármű-tulajdonos, mind az adóhatóság számára kiszámíthatóbb, egyszerűbb adózástechnikai megoldás a Gjt. [a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény] által alkalmazott adómegállapítási módszer.” (Biztos, hogy ezt a gépjármű-tulajdonosok is így gondolják?) A törvényalkotó tehát figyelemmel lehet a gépjármű, mint adótárgy sajátos jellegére, s ennek megfelelően a gépjárművek adóztatása esetén nem feltétlenül a gépjármű értéke kell, hogy az adó alapja legyen.
A Nért. 20-21. §-a, 27. §-a, 29. §-a és 32-33. §-a szerint a vízi és légi járművek, valamint a nagy teljesítményű személygépkocsik adójának alapja valóban nem a járművek értékéhez igazodik. Ez a fentiekben hivatkozott alkotmánybírósági gyakorlat alapján nem alkotmányellenes akkor, ha az adókötelezettség alá vont jármű után fizetendő adó közvetlen összefüggésben áll és arányos az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével. (De hát erről beszélünk! A nagy teljesítményű, de öreg, kis értékű járműveket is érintő adóteher mértéke NEM áll közvetlen összefüggésben a gazdáik vagyoni viszonyaival!)
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában rámutatott arra, hogy „a gépjármű jellemzően értékes vagyontárgy, amelynek mind a megszerzése, mind pedig a fenntartása feltételez egy megfelelő vagyoni, jövedelmi helyzetet, azaz teherviselő képességet”. (Hmmm… kissé elnagyolt megállapítás.)
A Nért. 20-21. §-a, 27. §-a, 29. §-a és 32-33. §-a szerint az adó mértéke az adott jármű valamely lényeges sajátosságához (pl.: vitorlaméret, felszálló tömeg, teljesítmény) igazodik úgy, hogy az adó mértéke a jármű életkorával, vagyis értékvesztésével csökken. Ez az adótechnika garantálni képes azt, hogy a járművek után fizetendő adó mértéke a tényleges vagyoni viszonyokhoz közelítsen, s ilyen módon közvetlen összefüggésben álljon az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival. (Az adó mértékét a katalógusárhoz igazítva ez a garancia mégiscsak megnyugtatóbb lenne!) Erre figyelemmel nem állapítható meg, hogy a Nért. 20. §-a, 27. §-a és 32-33. §-a az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés elvét sértené.
4.2. A fentiekben kifejtettek szerint (ez utalás a határozat egy korábbi, itt nem idézett, a diszkrimináció fogalmára kitérő részre) az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adókötelezettség megállapítása szempontjából az érintett vagyontárgyak tulajdonosai azonos csoportba tartozóknak — homogén csoportnak — tekinthetők. (Persze. A vagyontárgyak lóerejét tekintve egész homogén a tulajdonosi csoport, de a járművek értékét, és az ezáltal tükrözött vagyoni helyzetet tekintve már nem annyira.)
Az egyes nagy értékű vagyontárgyak adója, mint vagyoni típusú adó esetében az adókötelezettségnek minden érintett vonatkozásában ugyanaz az alapja. Az adókötelezettség tehát az érintettek — mint adóalanyok — esetében azonos törvényi okból keletkezik. (Az biztos. Ezt nem is vonta kétségbe senki. A kérdés inkább az, hogy az azonos alap, esetünkben a lóerők meghatározott száma egyet jelent-e a “luxussal”, vagy a “nagy értékkel”, azaz alkalmas-e arra, hogy belőle egyértelmű következtetéseket vonhassunk le a járművek tényleges értékére ill. gazdáik teherviselő képességére vonatkozóan.)
A Nért. 20-21. §-a, 27. §-a, 29. §-a és 32-33. §-a minden érintett adózóra vonatkozóan azonosan állapítja meg a vízi és légi járművek, valamint a nagy teljesítményű személygépkocsik adójának alapját. A különbségtétel hiányában nem állapítható meg, hogy a Nért. 20. §-a, 27. §-a és 32-33. §-a a diszkrimináció tilalmába ütközik. (Bravó! Diszkrimináció-téma letudva. De valószínüleg senki nem is állította azt, hogy a diszkrimináció a gépkocsik adójának nem azonos alapú megállapításából ered. Itt arról van szó, hogy a törvény a lóerők száma miatt “bünteti” az egyébként kis értékű, öreg gépkocsik tulajdonosait, mivel emiatt hátrányos megkülönböztetés éri őket a velük megegyező vagy kedvezőbb vagyoni helyzetben lévőkkel szemben, akik az övékhez hasonló, esetleg jóval nagyobb értékű, viszont kisebb teljesítményű autóval bírnak.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Nért. 20-21. §-a, 27. §-a, 29. §-a és 32-33. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
.
Te mit gondolsz? Szólj hozzá!
—————————————————————————————————————
